Táncoló alakok, háborgó tenger, ősi kultúrák régészeti leletei: Reményi Éva ékszerei mesélnek, az sem ritka, hogy mindenki számára mást és mást. Hobbiként indult, szerelem lett belőle, s a márkaalapító tervező ma már tudja, hogy valójában egy olajos lakatosműhelyben dőlt el minden.

Audi: 2022 jubileumi év volt: az Eva Remenyi márka a 10. születésnapját ünnepelte. A kerek évfordulók olyan mérföldkövek, amelyeknél az ember egyszerre tekint vissza a múltba és előre a jövőbe – azaz számot vet és tervez. Lássuk először az előbbit: hogyan kezdődött ez a történet?

Éva Reményi: Ha úgy vesszük, 16–17 évvel ezelőtt, a húszas éveim legelején kezdődött az egész, mégpedig egy tömb terrakottával. Akkor még nem tudtam, mit is szeretnék csinálni, de bennem volt az alkotás vágya, ezért a Városmajor utcai ecsetboltban vettem egy adag levegőre száradó terrakottát, amiből aztán elkezdtem kerek medálokat készíteni. Egy darabig kísérletezgettem, és még a márkaalapítás előtti hat-hét évben hobbistaként jó pár egyéb technikát is kipróbáltam.

Audi: Hogyan találtál rá végül a fémekre?

Éva Reményi: A nagymamám a szomszédunkban lakott, a háza tetejében igazi ódon padlással, tele kincsekkel – a lószerszámoktól kezdve a lakberendezési tárgyakon át a régi ládákig minden volt ott. Egyszer találtam fent egy fadobozt, tele alumíniumlemezekkel. Nagyon megtetszettek, elkezdtem kísérletezni velük, mire elindult bennem valami: felfedeztem, hogy milyen jó fémmel dolgozni, és nem is értettem, erre miért nem gondoltam hamarabb. Aztán némi kutakodás után rátaláltam a névrokonom, Reményi Katalin ötvösmester alkotóműhelyére, ahová a munkám mellett egy éven keresztül heti egy alkalommal lejártam. Ekkor viszont még mindig nem gondoltam volna, hogy egyszer ékszerekkel fogok foglalkozni.

Audi: Mi hozta el a fordulópontot?

Éva Reményi: Katalin biztatott, hogy nézzem meg, mikor indul a Práter utcai Kézművesipari Technikumban a következő aranyműves képzés, és jelentkezzek rá. Két hét múlva kezdődött, beiratkoztam. A teljes munkaidős állásom mellett akkor ez nagyon nagy vállalás volt részemről, a „Práterben” eltöltött két év azonban áttörést hozott. Itt tapasztaltam meg először a kétkezi munka szépségeit, itt vált szerelemmé, és itt, az iskolában bizonyosodtam meg róla, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Én az a kislány voltam, aki nem unatkozott egy műhelyben, hanem lelkesen nézegette a csavarokat és a szerszámokat.

Audi: Térjünk vissza egy kicsit a padláson talált alumíniumlapocskákhoz! Tudod, hogy kerültek oda?

Éva Reményi: A dédnagyapám alumíniumgyárban dolgozott, és nagyon szép tárgyakat, tálakat, kancsókat hozott haza. A doboz is az övé volt.

Audi: Ha jól tudom, a családban nem ő az egyetlen, aki fémek megmunkálásával töltötte a mindennapjait.

Éva Reményi: Igen, édesapám a fiatal éveiben karosszérialakatolással is foglalkozott, én pedig kislányként rengeteg időt töltöttem vele a műhelyben. A karosszérialakatolás egyébként nagyban hasonlít a kovácsoláshoz, amit később én is tanultam.

Audi: Mit gondolsz, ezeknek a gyerekkori élményeknek mekkora szerepük volt abban, hogy ezt az utat választottad?

Éva Reményi: Biztos vagyok benne, hogy nagy. Sokat foglalkoztam pszichológiával, és amikor próbáltam feltárni, hogy ez az egész honnan jött, milyen ingerekből, tudattalan elemekből tevődött össze, arra jutottam, hogy részben apu műhelyéből ered. Én az a kislány voltam, aki nem unatkozott egy műhelyben, hanem lelkesen nézegette a csavarokat és a szerszámokat. Egyébként egy szerszám a mai napig jobban lenyűgöz, mint például egy szép táska.

Audi: És mik az emlékeid a család női tagjairól? Emlékszel olyan ékszerükre, amely kislányként megragadta a fantáziádat?

Éva Reményi: Az ember olyan egyveleg, amely a felmenői különböző kis elemeiből áll össze – így a család női ágából is sok mindent hordozok magamban. Az apai nagypapám a budakalászi lenfonó műszaki igazgatója volt, a munkája kapcsán szinte az egész világot beutazta, és minden útjáról hozott a nagymamámnak egy-egy különleges ékszert. Így a nagymamának nagyon komoly ékszerarzenálja volt, amelynek darabjait aktívan viselte is. Ezek nagyon élénken élnek az emlékeimben. Az anyai nagymamámnak ugyanakkor kevés ékszere volt, ám azokra is határozottan emlékszem – olyannyira, hogy a Vulcano kollekciónk vezérmotívumát például az egyik kitűzője ihlette. Az anyukámtól pedig egy nagyon fontos dolgot örököltem: a vállalkozószellemet. És tőle tanultam a bátorságot is.

Audi: Közgazdászként végeztél, még ha gyorsan el is távolodtál ettől a területtől. Szerinted ez a „vargabetű” mennyiben járult hozzá a márka sikeréhez?

Éva Reményi: A gazdasági alapismeretek, amikre a főiskolán tettem szert, hasznosak, a gyakorlatias dolgokat viszont inkább a családomtól tanultam. Ha sikerről beszélünk, ki kell emelnem azt is, hogy a márkát öt éve a férjemmel (Huszár Gerzson – a szerk.) visszük, aki nagyon sok tudást és üzleti tapasztalatot hozott a vállalkozásba, így szerencsés módon én maradhatok a kreatív folyamatoknál.

Mára világossá vált, hogy nem élhetünk anélkül, hogy ne gondolnánk felelősséggel a jövőre. Ezt márkaként is igyekszünk támogatni.

Audi: Az induló műhelyedet a nagymamád nyári konyhájában alakítottad ki. Hogyan emlékszel vissza az első darabok elkészítésére, amelyek már Eva Remenyi ékszerek voltak?

Éva Reményi: Az elején elképesztő ötletáradatom volt, és sokat kísérleteztem. Sosem tartoztam azon alkotók közé, akik mindent tűpontosan előre megterveznek, majd milliméterre tartják magukat a tervekhez. A kezdetekben sokkal nagyobb teret adtam az intuíciónak. Ehhez képest ma már minden kollekció és ékszer alaposan ki van találva, a spontaneitás azonban még mindig fontos számomra. Főleg mivel négy-öt éve dolgozom viaszveszejtéses öntéssel, amiben nagy a szerepe a rögtönzésnek: ez egy nagyon bensőséges folyamat, amelyben a viasz puhasága végtelen lehetőséget rejt magában.

Audi: Rézzel, ezüsttel és arannyal dolgozol. Hogyan esett a választásod ezekre az alapanyagokra?

Éva Reményi: Nagyon erős vágy élt bennem, hogy sok mindent kipróbáljak, és fontos volt, hogy ne legyenek például méretbeli korlátaim – mindez nemesfémekből nem lett volna kivitelezhető, ezért kezdtem rézzel dolgozni. Ami részben megmaradt: a legtöbb ékszerünk ma is ebből az anyagból készül, majd több rétegben aranyozzuk. De akadnak ezüstdarabok is, amelyek ródiumozva vannak, az esküvői kollekciónk eljegyzési és jegygyűrűi viszont mind aranyból készülnek.

Audi: Milyen szellemi forrásokból inspirálódsz?

Éva Reményi: Minden kollekcióhoz egy nagyon erős érzelmi állapot kötődik, ezért ha végignézek az ékszereimen, pontosan meg tudom mondani, mi jellemezte az aktuális lelkiállapotomat, vagy akár az élethelyzetet, amiben akkor voltam, amikor kitaláltam őket.

Audi: Ezek pozitív és negatív állapotok is lehetnek?

Éva Reményi: Igen, például az Artemis kollekció akkor született, amikor már majdnem egy éve benne voltunk a koronavírus-járványban, és már nagyon szerettem volna visszakapni a szabadságunkat. Minden darabban a háborgó tenger motívumát látom, egyben a harcos nőiességet – ezért is kapta a nevét a vadászat görög istennője után.

Audi: Egyszerre van benne jelen a természet és egy ősi kultúra – csakúgy mint a legutóbbi kollekcióidban. Jól gondolom, hogy az utazásaid fontos inspirációforrásként szolgálnak számodra?

Éva Reményi: Így van. A kislányom megszületése előtt sokat utaztam. Jártam például Thaiföldön, Kambodzsában és Indonéziában, ahol sokkal szorosabb az emberek kapcsolata a természettel, az anyafölddel, mint nálunk, és ez nagy hatással volt rám. De a korai ötvösség stílusjegyei, a régi ékszerviselési szokások is inspirálnak: az Archaic kollekció darabjai például ezért olyanok, mintha egy régészeti ásatásról kerültek volna elő. Amit begyűjtöttem az életem során – minden inger és minden hatás –, az valahogy visszaköszön az ékszereimen. Az alapján, hogy mennyire megérintik ezek a darabok az embereket, úgy gondolom, sikerül jól lefordítanom és átadnom az élményeimet.

Minden kollekcióhoz egy nagyon erős érzelmi állapot kötődik.

Audi: Az inspirációs időszakot követő alkotási szakasz milyen folyamatokból áll?

Éva Reményi: Amikor megvan az alapötlet, a kollekció vezérmotívuma vagy egy konkrét ékszer, akkor elkezdem kibontani – ilyenkor legszívesebben hetekre elvonulnék a hegyekbe, hogy csak a gondolataimmal foglalkozhassak, de erre sajnos általában nincs lehetőség, így igyekszem a hétköznapokban megteremteni a szükséges nyugalmasabb órákat. Az ötletek egyébként jellemzően este, félálomban törnek rám, és olyankor igyekszem őket leírni vagy lerajzolni. Ezt követően elkezdek kísérletezni az anyaggal – az Euphoria kollekció esetén például fél évig tartott ez a fázis –, majd megalkotom a mintadarabokat. Utána az öntödében születnek meg a konkrét ékszerek, már szinte végleges formájukban, de a műhelyben persze még dolgozunk rajtuk, tökéletesítjük őket. A mesterdarabok elkészülte után megkezdődik a műhelyben a kész kollekció darabjainak sokszorosítása.

Audi: Mit jelent számodra az alkotás?

Éva Reményi: Mondhatni, mindent. Az elmúlt tíz évben a lételememmé vált.

Audi: Van kedvenc részed?

Éva Reményi: Kettő is: az egyik, amikor fejben megszületnek a darabok – ilyenkor kicsit kiszakadok a világból, és más tudatállapotba kerülök. A másik szinte a folyamat vége, amikor mindennel megvagyunk, feltöltjük a webshopba az ékszereket és megmutatjuk a nagyközönségnek. Ennél a pillanatnál tíz év után is izgulok.

Audi: Többször említetted, hogy az ékszerekbe a lelked egy kis darabkáját tervezed bele. Ez lehet a titok, amiért olyan sokan szeretik őket?

Éva Reményi: Szerintem az emberek számára átjön az a szenvedély, amiből ezek az ékszerek születnek, és megérinti őket az a fajta személyesség, amit beléjük gyúrok. Ezenfelül hat rájuk az ősiség, amit már említettünk, illetve a tökéletlen tökéletesség, amely minden darabot jellemez. Hiszen valahol ilyen maga az ember is: tökéletlenül tökéletes.

Az alapján, hogy mennyire megérintik ezek a darabok az embereket, úgy gondolom, sikerül jól lefordítanom és átadnom az élményeimet.

Audi: Vannak tárgyak, amelyek túlmutatnak önmagukon. Amikor például valaki Audit vesz, nemcsak egy autó, hanem egy attitűd, egy életérzés mellett is leteszi a voksát. Mit választ az, aki Eva Remenyi ékszert visel?

Éva Reményi: Az emocionális okokon kívül, amiket az imént említettem, lehetnek racionálisabbak is, amiért minket választanak. Mára világossá vált, hogy nem élhetünk anélkül, hogy ne gondolnánk felelősséggel a jövőre. Ezt márkaként is igyekszünk támogatni oly módon, hogy a lehetőségeinkhez képest környezetbarát megoldásokat választunk. Néhány éve az összes csomagolóanyagunkat lecseréltünk FSC minősítésűre, ami azt jelenti, hogy olyan erdőből származik az alapanyagukul szolgáló fa, ami természetes módon képes reprodukálni önmagát. De a tudatosság az ötvösség terén is megjelenik nálunk: minden fémhulladékot visszaolvasztunk, még a reszelésnél keletkezett port is, így semmi sem vész kárba. Ezenfelül az általunk használt ezüst és az arany száz százalékban újrahasznosított forrásból származik. A kimagasló minőséggel pedig, amire törekszünk, az a célunk, hogy a vásárlóink hosszú távra tervezzenek az ékszereinkkel, és akár még az unokáik is hordhassák őket. Ennek érdekében az általunk készített darabokat bármikor vissza lehet hozni (az egyéves garancia lejárta után is), és egy minimális önköltséggel újraaranyozzuk, felújítjuk, megjavítjuk őket.

Audi: Mire vagy a legbüszkébb a márka első tíz évéből?

Éva Reményi: Először is a showroomunkra. Számomra ez egy megvalósult álom: bármilyen nagy vállalás is volt a részünkről, rendkívül fontosnak tartottam, hogy legyen egy hely, amelyet önazonosnak érzek, amely méltó módon képvisel minket, és ami a vendégekért van. Aztán természetesen a 2021-es megjelenésünk a Vogue-ban szintén komoly mérföldkő volt, annál is inkább, mert úgy történt, hogy a Wolf & Badgerben egy londoni stylist beleszeretett az ékszereinkbe, és készített belőlük egy kétoldalas anyagot. Azért amikor a nagymamám nyári konyhájában kalapálgattam, nem gondoltam volna, hogy ezt is el fogjuk érni.

Audi: Kanyarodjunk vissza a beszélgetésünk legelejéhez: a jubileum kapcsán végigvettük a múltat, de mit remélsz a jövőtől?

Éva Reményi: Tavasszal mutatunk be egy új kollekciót, ami sok tekintetben más lesz, mint az eddigiek: a formák először idéznek majd meg egy konkrét tárgyat, és első alkalommal lesznek jelen színek egy kollekcióban. A jövő évre tervezünk egy komoly beruházást is, amellyel a mostaninál is magasabb szintre emeljük az aranyozás minőségét. Szintén cél, hogy a külföldi értékesítést tovább erősítsük, az pedig már egy újabb álom, hogy néhány éven belül nyithassunk egy flagship üzletet a belvárosban.

Audi: Alkotóként tartogatsz számunkra valami meglepetést?

Éva Reményi: Egy ideje a levegőben érzem a változást, és jelenleg kész vagyok arra, hogy új utakat hódítsunk meg. Külön érdekesség, hogy az új kollekcióban vissza fogok nyúlni a hobbista évek néhány anyagához és technikájához.

További képek a fotózásról